Kamélia 5.fejezet

- Fizetek, ha velem jössz. – A rekedtes mondat végét lágyan harapta el, ahogy a poharába kortyolt. Jólesően felmorrantott a bizsergető érzésre. – Sokat. Mocskosul sokat. Annyit, hogy akár be is fejezheted ezt az egész orvososdit és csak élhetsz bele a világba.

Beszélt japánul. Mellette németül, olaszul és franciául is. Gyakorlatilag minden olyan nyelven képes volt megértetni magát, amin üzleti kapcsolatai révén kénytelen volt kommunikálni. Nem szeretett szócsövön át szólni, így a tolmácsai, mondjuk úgy csak egyfajta B verzióként tartottak vele a fontosabb megbeszéléseire.

A szavak csúszósan szóltak, bár nyelvtudása majdhogynem tökéletes volt, anyanyelvének jellegzetes íze megmaradt. De nem volt baj. Sokan találták kifejezetten erotikusnak az akcentusát. Közöttük a szobában tartózkodó másik férfi is.

- Orvososdi? Mások karrierje csak ennyi neked? És te? Mikor unod meg a milliomosdit? - Az ablaknál álló Sei felkacagott, majd szippantott a kezében pihenő drága szivarból. - Ez nem az én műfajom – lengette meg a dohányt -, de meg kell adni, te aztán tudod, hogy kell élni. – Nézte az ujjai között tartott luxuscikket és azzal a mozdulattal bele is ölte a hamutálba. Bár tényleg nem értett hozzá mégis meg tudta mondani, hogy igazi különlegesség.

- Gyere velem és már írom is a csekket.

Szemével valóban a csekkfüzete felé pillantott. Valahol a nappali süppedős szőnyegén heverő, koromfekete, elegáns szabású kabát belső zsebében sejtette, bár nem volt benne teljesen biztos. Lehetett a szoba másik sarkába elég csúnya módon odahajított, nem kevésbé drága zakó belső zsebében is. Ruhái szanaszét hevertek. Beesve az ajtón úgy hajigálta le őket magáról. Tervezője valószínűleg többször is rosszul lett volna a kollekció repülő darabjaitól.

- Pénz, pénz és pénz. Túlságosan megszoktad, hogy mindent meg tudsz venni – csóválta a fejét Sei, de hangjában sem megvetés, sem rosszallás nem bújt meg. Szívből nevetett. Fura is lett volna megbotránkoznia, tekintve, hogy percekkel ezelőtt még extázisban lovagolt a férfin, keményen hajszolva mindkettőjüket a csúcs felé, aznap este másodszor.

- Nem mindent. De van, amit igen.

- Te sem gondolhatod ezt komolyan – csóválta a fejét.

A lakosztály csupa üveg ablakából varázslatos kilátás nyílt az éjszakai városra. A világ, legalábbis annak egy termetes szelete a lábuk előtt hevert. Százszínű fényeivel bárkit megbabonázott, de az üveg innenső oldalán volt, akit hidegen hagyott az éji látkép. Hiába csak ritkán volt lehetősége benne gyönyörködni, a hatalmas, kör alakú ágyon, tucat párna között sziesztázó Zachary Adams ahelyett, hogy az épületek, neonreklámok százait figyelte volna, inkább partnere széles hátát, karcsú derekát és már-már pimasz módon kerek és feltűnően csupasz hátsóját bámulta.

- Én nem szoktam az ilyesmivel viccelni – hangzott fel valóban komolyan a szétdúlt fekhely irányából.

- És mégis, hogy gondoltad ezt kivitelezni? – incselkedett Seiki, bár pusztán a kíváncsisága okán. Esze ágában sem volt a férfi játékszerének szegődni, de tagadhatatlanul mulatatta a felvetés. – Kedves feleséged piperetáskájában tárolnál és ha megkívánod a seggemet, akkor kivennél a szempillaspirálja mellől egy gyors, de annál szenvedélyesebb kefélésre? – csipkelődött.

- Kivennék neked egy lakást ott, annak a közelében, amit…

- Te jó ég, nehogy válaszolj! – hahotázott fel. – Nem megyek veled, Zac, akkor sem, ha gyémántot hugyozol.

- Miért?

A kérdésre csak azért fordult meg, hogy lássa a másik arcát. Érdekelte, vajon ez egy ironikus miért, vagy a férfi őszintén nem tudja mire vélni ajánlata visszautasítását. Nem is tudta, meglepődjön-e rajta, hogy az utóbbi variáció lett a befutó. A hófehér ágyneműben pihenő Zachary tényleg nem látta át, miért kosarazzák ki pár percen belül sokadszor. Ezen újfent felhőtlen jókedve támadt.

- Azért - vonta fel a szemöldökét alkalmi partnere – mert ellentétben a rajongóid hadával, Mr. Adams, én pont leszarom, hogy apuci már hivatalosan is bejelentette, hogy hamarosan visszavonul és persze te öröklöd a birodalmát. Kibaszottul hidegen hagy, melyik bankban állnak az aranyrudak a nedveddel gravírozva, az sem érdekelne, ha százdollárossal törölnéd ki a segged reggelente – rántotta meg a vállát.

Az ágyban heverő férfi első döbbenete után elvigyorogta magát. Csókoktól vöröses ajkai kaján mosolyra szélesedtek. Tetszett neki a nyers őszinteség. Talán ezt imádta benne a legjobban. Bár ahogy most elölről is újfent megcsodálhatta partnerét, már nem volt olyan biztos a gondolatban...

Ő maga nem volt jóképű. Bár orra egyenes vonala kifejezetten illett markáns vonásaihoz, szögletes állához, húsos szájához, mindezzel együtt kicsit túl erőteljes, túl darabos volt az összhatás.

Mégis volt valamije, már bankszámláján kívül is, amivel hódítani tudott. Irreálisan mélykék szemekkel jött a világra. Annyira valószerűtlenül óceánszínű íriszt kapott ajándékba a sorstól, hogy fiatalkorában szinte nem telt el úgy nap, hogy valaki meg ne kérdőjelezte volna valódiságukat. És tudta őket használni. Az Adams vagyon örököse játszi könnyedséggel sajátította el, hogy kell eme hideg árnyalattal szíveket perzselni és ha már övé volt a titok, élt is vele. Nem volt szép férfi, de sármjához kétség sem fért, mint ahogy ahhoz sem, hogy vajmi csekély volt azoknak a dolgoknak a listája, amit ő, az egyik legnagyobb vállalatóriás jövendőbeli vezérigazgatója nem kaphatott meg. S mégis voltak még tételek azon a papíron.

- Numata Seiki, maga a megtestesült őszinteség – bólintott elismerően.

A felé sétáló meztelen férfi széttárta a karjait s finoman megvonta a vállát. Kendőzetlen elégedettséggel tűrte, hogy az ágyban fekvő másik legeltesse a szemét pőre testén.

- Ez van. Ha nem tetszik, bekaphatod – sóhajtotta, majd laza mozdulattal visszahuppant az ágyra.

- Nem tetszik – bökött oda pimaszul, sértettséget játszva Zac.

- Akkor? - Szemérmetlenül pillantott le a felkínált testrészre és láthatóan ama darabjának is tetszett a gondolat. - Rajta. Láss hozzám.

Az ifjú örökös híres vagy inkább hírhedt volt arról, amiről az apja is azzá vált. Az idősebb Mr.Adams jól megtanította egyetlen fiának a mantrát – egy Adams nem hódol be. Nem hajt fejet, nem lehet térdre kényszeríteni. Numata Seikit így duplán mulatatta a gondolat, hogy Zachary most egyetlen mosolyára az ő lábai előtt hever és úgy hajol rá addigra már kőkeményen álló farkára, mintha fel kívánná falni. Na de kérem, és a kedves papa mit szólna ehhez?

Évente egyszer, talán kétszer járt üzleti ügyei révén Japánban, de akkor rendszerint felkereste őt és kitartó akaratossággal kiudvarolt belőle egy pásztorórát.

Seiki mindig kérette magát. Évek óta csinálták ezt és már-már rítussá vált, hogy ő az első három-négy alkalommal kategorikusan nemet mond, majd mégis beadja a derekát és nagylelkűen hajlandó a találkára. Persze, hogy kívánta. Zac más alkalmi partnereivel szemben neki semmi problémája nem volt narcisztikus természetével és egészségtelen méretűre duzzadt önbizalmával. Hosszútávon sok lett volna neki a férfi és annak gigantikus egója, de így, egyszer egy évben borzongató pár órát töltött el vele.

Kevesen voltak, akik azt az igényét tudták kielégíteni, amit Zac. Voltak ugyan, de inkább a „fehér holló” címet érdemelték, mintsem a „minden utcasarkon” titulust. Minden bokorban akadtak férfiak, nők, akikkel a hétköznapi szükségleteit tudta csillapítani. Vadászott és zsákmányolt, s prédáját úgy ejtette el, hogy az élvezte a kéjremenő játékot a kezdettől egészen a reszkető végkifejletig, de szerény számban voltak csak, akiknek engedte, akiktől kívánta, hogy fölé kerekedjenek, hogy leigázzák vagy ahogy nemes egyszerűséggel, csöppet vulgárisan ő maga jelentette ki - hogy jól megdugják.

Az autót a benzin, őt a szex mozgatta, amióta először megfeszült a nadrágja egy formás mell láttán. Élvezte az életét a szó legszorosabb értelmében. Minden apró cseppjét.

Beletúrt az ölén dolgozó férfi dús, sötét hajába. Még két mozdulatot engedett neki, majd határozott rántással kihúzta magát az ajkai közül. Bár ő vezetett, mégis felsóhajtott a forró száj hirtelen hiányára és újabb nyögést hívott elő belőle, mikor a férfi föléje hajolva, fordítva rajta egyet, az ágyhoz préselte.

- Mocskosul sok pénzt – zihálta a tarkójának. Orrával tolta arrébb a koromfekete hajzuhatagot, s míg lágy harapásokkal kóstolgatta csupasszá vált tarkóját, csípőjét keményen nyomta hozzá.

- Nem kell a pénzed. – Nevetésébe izgalma hangjai vegyültek, fújtatott, ahogy az erős test nekifeszült és az ágyhoz szegezte. - A farkad annál inkább – szűrte a fogai között.

- Nem akarnád csak magadnak?

- Ugyan már, te hazug disznó – ráncolta össze a szemöldökét Sei. Próbált erősen koncentrálni saját mondandójára, de már nehezen forgott a nyelve. - Ne etess faszságokkal. A büdös életben nem lenne csak az enyém és… Nem akarlak kiábrándítani, de… - szemei gonoszan villantak – kevés vagy te nekem, Mr. Adams.

Kimondta, pedig ahogy pattant az óvszer zacskója, ő már semmi mást nem akart, csak amit Zac annyira nagylelkűen kínálgatott. Feltolta magát, a tenyerére támasztva emelte meg a felsőtestét, a csípőjét a férfi erős kezei húzták fel és ő készségesen együttműködött.

Nedves csókokkal hajoltak a hátára és hintették végig a gerince vonalát. Készült odamorrantani. Sok mindent várt a rajta dolgozó Zacharytől, de a puha és érzéki szexet pont nem, de mikor az apró puszik már a hajába cuppantak el, s nem tudta nem észrevenni, hogy a túlzottan mély levegővételeknek egyetlen célja, hogy az ő samponja illatát lopják, tényleg odaszúrt.

- Mi van veled? – pillantott hátra a válla fölött. Orra a másikéba ütközött, majd beléfojtották a szót. Hosszú, érzéki csók volt és ő a döbbenettől csak engedelmesen viszonozta. – Cseszd meg, Zac – sóhajtotta a szájába. – Elkúrod nekem a kóbor numerámat?

Határozottan fordították át. A hátán fekve, a combjai között a másikkal, dilemmája nem foszlott szerte.

- Tudod – ajkak cirógatták a vállvölgyét és ő dülledt szemekkel bámulta a felső világítást, – két hónapja, amióta fixáltam az utazásom időpontját, csak te jártál a fejemben.

- Ó, te jó ég…

- Numata Seiki, én nem megyek el nélküled – súgta a fülébe a férfi.

- A szexben én mindig az adok-kapok híve voltam, emiatt nem kell aggódnod.

- Vegyél már komolyan.

- Nem tudlak.

Most már tényleg mérges volt. Ahelyett, hogy a combjaival reszketve szorítaná a másik férfi derekát és éppen készülne belefulladni a kéjtől a saját nyálába, mit csinál? Lelkizik.

- Miért?

- Miért? – emelkedett a könyökére. – Hogy-hogy miért? Mi ez a baromság? Évente egy, azaz egyetlen egy alkalommal szétkeféljük egymás agyát, ezen kívül semmit nem tudsz rólam!

- Tudod, hányszor eszembe jut ez az évente egy, azaz egyetlen alkalom?

- Látod? Ez a különbség köztünk. Amint lezuhanyoztam, nem marad más belőled, csak egy kis zsibbadás egy bizonyos ponton és a vibrálása, hogy mekkorát élveztem veled. De hidd el, másnap reggelre ez is eltűnik – villantott kegyetlen mosolyt, de a másik férfi csak kacagott.

- Imádom, hogy megmondod, amit gondolsz.

- Ez a te bajod. Senki nem küld el a vérbe, és amikor valaki megteszi, máris kényszered van szüttyögni neki.

- Lehet – ismerte el Zac, az alatta fekvő Seiki vonásait fürkészve.

- Biztos és ahelyett, hogy most azon merengsz, mennyire szar neked, hogy senki nem aláz le elég rendesen, inkább tekerhetnénk, elvégre ezért vagy itt és én sem másért jöttem. Ha a pofikádra lennék kíváncsi, felcsapnék egy pletykalapot és megnézném egy aktuális botrányod alkalmával készült zseniális fotókat. Mondtam már, hogy jól áll neked a tollas álarc?

- Mi a szösz? Mégsem törli az agyad a zuhany, azért kíváncsi vagy rám az év fennmaradó 364 napján is? – öltötte ki a nyelvét, de pimasz vigyorát meglepett pislogásra cserélte. Megugrott, amikor az alatta fekvő férfi lábfeje, pontosabban nagyujja rámorzsolt a lába között meredező lényegre.

- Nyomot akarsz hagyni bennem? – Kinyújtotta a nyakát, megharapta azt a duzzadt ajkat, amiért bár sosem árulta el, halálosan odavolt. – Akkor fogd szépen magad és intézd el, hogy még három nap múlva is emlékezzek rád.

Aztán már csak nyögött. A hátán fekve, majd négykézláb és valamikor hajnalban búcsúzóul a zuhany alatt is. Még sötét volt, mikor kilépett a lakosztály ajtaján. A küszöbön azonban visszafordult. Magától nem tette volna meg, de a felkarjára markoltak és csak egy röpke pillanatra visszahúzták az ajtó rejtekébe. Imádta a fura buborékot, amiben lebegett. A lábában éppen hogy jártányi erő maradt, ami kis szerencsével az ágyáig viszi majd, a sejtjei zsibongtak és a szájára tapadó Zactől olyan búcsúcsókot kapott, amitől őszintén kedve lett volna újra nekivetkőzni. Persze nem tette. Játékosan megpacskolta a szépen borotvált arcot és búcsút intett.