Ült.
A laptop előtte hevert a földön, koromfekete-ezüst színeivel
már-már morbid módon úgy tűnt, a nappali berendezéséhez
választotta a gazdája, bár a valóságban ez nem így volt.
Körös-körül papírok hevertek, szőnyeget, parkettát, kanapét
egyaránt elfoglalva. Íróasztala teljes állománya lett
áttelepítve, ezzel az otthonát is káoszossá alakítva, de Numata
Seiki küzdött. Szájában ceruza, lapról kihúzta, képernyőre
bevitte, néha fordítva, de mindig igyekezett a cél felé, a
nyakára torlódott papírmunkát közelebb taszigálni a nullához.
Göndör hajkoronája két tűvel feltekerve fura csomót formázott.
Leginkább csálé méhkasra emlékeztette, aki rápillantott,
mintsem arra a fenséges, koromfekete zuhatagra. El-elmorrantotta
magát, fel-felpuffantott, hol dühében, hol csak azt jelezve,
nemsokára eljön a pont, ahol feladja és hoz egy doboz gyufát,
hogy örömtüzet gyújtson vereségét megünnepelendő. Persze nem
tette. Mindig, amikor éppen a határvonalra sodródott és már
kacsingatott a lángok felé, az agya valahonnan mindig betöltött
egy újabb adag türelemdózist és ő újra nekiveselkedett. Már
látta a végét és így picit könnyebben haladt előre, bár az
osztott figyelem, ami jó pár perce tovább tagolta az idegeit,
megnehezítette a dolgot.
Asuka méterekkel arrébb
ült. A puha fotelben kuporgott macska-mód összehajtogatva magát,
lábán tankönyvet támasztott, az írótábla a másik térdén
pihent, de a toll már jó ideje nem sercegett a kezében. Numata
Seiki érezte, hogy nézik, bár igyekezett nem tudomást venni róla,
de lassan nem csak magán érezte a fiú pillantását, sokkal inkább
úgy vélte, lyukat égetett a homlokára a szakadatlan bámulás.
Felsandított. Éppen csak alulról fellesett egy gyorsat, lopva,
alig észrevehetően. A boci szemek képen nyalták. A papírjaiba
bújva azon elmélkedett, megpróbálja-e ismét az akciót és
igennel szavazva saját kérdésére, az ismételt felleskedés után
újabb meredt bámulás következett a papírok közé, mígnem
percek múlva megadó sóhaj társaságában leeresztette kezéből
az aktákat, majd szögegyenes szemöldökkel farkasszemezésbe
kezdett a fiúval.
- Mondd! Lenne valami megosztani
valód? – Csík szemöldökéhez vonal szájat varázsolt.
Kötelesség íz és szoros hangulat, hasítani lehetett a levegőben
az egyértelmű tényt – a kérdésre a „nem” a várt válasz.
De Asuka nem érezte meg a párja által helyesnek vélt reakciót. A
várva várt mondatra szemöldöke az egekbe szaladt, a könyv a
földön végezte, a mappa a tetején, Asuka pedig mintha csak
odavarázsolták volna, mellette termett a földön. – Szóval igen
– sóhajtotta a férfi és kénytelen-kelletlen lerámolta a keze
tartalmát, felfüggesztve a munkafolyamatot. – Hallgatlak.
-
Hát… van angol órán egy lány.
- Na! – nevetett fel. –
Miért nem ezzel kezdted!
Asuka elbizonytalanodott.
- Ezzel
kezdtem…
- Jól van, ne molyoljunk már ezen. Tovább! Van a
lány. Tetszik neked?
- Nem!
- Akkor meg?
- Szóval…
van az a lány. Ma odajött hozzám és…
- És? – próbálta
picit gyorsítani a történet lassan morzsolt láncszemeit.
- Ma
odajött és… elhívott moziba. – Asuka pirult. Fültől
orrhegyig.
- Ennyi? – Numata Seiki pislogott.
- Nem. - De
akkor pislogott csak igazán mikor a fiú egy olyan vörös
árnyalatot öltött, amilyet még nem ismert az emberiség.
- Mi
van? Neked ajándékozta a bugyiját vagy mi a szösz?
- Nem…
- Akkor meg?
- Hát…
- Most komolyan azt várod tőlem,
hogy kitaláljam? Figyelj ide, Asuka, sok perverz dolgot műveltem
már életemben és ennek jó részét a gimiben. Elkezdhetek én
neked itt bingózni, de te még pirosabb leszel és én soha nem
folytathatom a munkát, aztán meg seggbe rúgnak, szóval?
- …
megcsókolt. – A fiú arca eltűnt a fehér garbó nyakába.
-
Mit csinált? – Nem színpadias visszakérdezés volt. A halkan
motyogott mondatot tényleg elnyelték a puha pulóver szálai.
-
… megcsókolt…
Sei összevont szemöldökkel nyúlt előre és
húzta el a fiú szája elől a ruhát.
- Mit?
- …
megcsókolt…
Seiki fülét végre elérte a nagy pirulás
oka. Először csak nézett. Bele a barna kavicsok kellős közepébe,
majd mikor leesett a tantusz, megvillantott egy igazi teli szájas
mosolyt.
- Na, a kis csábító – kacagott és jobb kezével
összetúrta Asuka amúgy sem rendezett frizuráját. – Váljék
egészségetekre, gyerekek. – nevetett egy újabbat. – Na, akkor
ezt megbeszéltük. További jó tanulást neked. – És megkeresve
a tollát, újra a lovak közé csapott. Volna. Mert a fiú arcára
visszapillantva újra megállt. – Most mi van?
Asuka
cseresznyepetty szájat növesztett.
- Ez ez ez…
- Mi?
-
Ez így… ez így most… én ezt nem így gondoltam.
- Mit?
-
Hát ezt… nem így.
- Mármint? Mit nem így?
- Hát
odajött az a lány és elhívott moziba, én nemet mondtam, erre ő
nevetett, hogy aranyos vagyok és belemászott a számba.
-
Rámenős csajszi. De ha vele van problémád, azt miért nem vele
tárgyalod le?
- Mert nekem nem vele van problémám!
-
Akkor? Nem értelek. Nem mondanád el végre, hogy most voltaképpen
mi a faszomat akarsz tőlem?
- Hogy haragudj!
Hát mindenre
számított, de erre… még csak nem is gondolt.
- Én?
Haragudjak?
- Igen! Rá! Meg rám is! És legyél dühös, meg…
- Oh. Oh! – Seiki úgy kiabált fel, mint aki rájött a
világot feszítő egyik nagy titokra. – Azt akarod, hogy legyek
féltékeny? – és Asuka keserűen rábólintott.
- … igen.
- Baszod. - A fiú elszontyolodva üldögélt, ő meg bár nagyon
próbálta lent tartani a jókedvét, nevetett. – Szóval most az a
szívfájdalmad, hogy elmondtad ezt nekem és én nem ordibáltam le
a falról a vakolatot?
- Hát… kicsit igen.
- Ujjé. Hát
nézd – vakargatta meg a fülkagylóját. – Asuka. Kibaszott
távol álljon tőlem, hogy megbántsalak, mert tudod, amolyan nyálas
közhellyel élve szeretlek, de amíg én az a típus vagyok, aki
annyi lukra játszik, ahányra lehet, teljesen mindegy, hogy Y vagy X
kódolású az egyed, akire rá van nőve, addig te, gyerek,
teljesen, megmásíthatatlanul és végérvényesen meleg vagy. Ehhez
nem kell se pszichológusnak, sem pedig látnoknak lenni, elég csak
belenézni abba a gyönyörű, őzike szemedbe és felidézni az első
pillanatot, mert jobb ha tudod, én már akkor tudtam, hogy a
kislányokkal te maximum együtt csivitelsz, de az tuti, hogy nem
pakolgatjátok össze a kompatibilis alkatrészeiteket. Ezek után,
hogy tudod, hogy tudom, hogy nálad a barlangos testecskék, ha nőt
látnak, ásítanak egyet és a másik oldalukra fordulva tovább
csicsikálnak, még mindig azt várod, hogy habzó szájjal verjem az
öklöm, hogy megyek és szétcincálok egy tini fruskát? – Asuka
ült. Lógott az orra. Még a füle is. Sőt. Bár nem látszott, de
más is nagyon, de nagyon lógott. – Na, gyere ide. – Seiki
fújtatva húzta át a fiút a papírokon, ölében adva neki helyet,
akárha visszatelepítettek volna egy fiókát a fészkébe. – Na,
figyelj. És most ezt halálosan komolyan mondom neked. Tudd, hogy
kibaszott komoly vagyok és kurvára őszinte, szóval már előre
kezd el értékelni, rendben? – Ujjával a puha garbó nyakrésébe
nyúlt, finoman lehúzta, annyira, hogy belecsókolhasson a fiú
nyakába. – Ha azzal jössz haza, hogy a focicsapat kapitánya, a
sakk klub elnöke, az osztályelső, utolsó vagy huszonötödik akár
csak egy szexuális töltéstől percegő kisujjal is hozzád nyúl,
kiderítem, hol lakik, odamegyek és úgy megruházom, hogy nem csak
a személyleírása megy át mérhetetlen változáson, de hét
generációra előre minden utódja retteg majd a hosszú hajú
pasiktól. Aztán hazajövök, kiporolom a feneked, hogy te se maradj
ki a jóból, utána pedig fogjuk szépen magunkat és addig
kocsikázunk, amíg nem találunk egy amolyan igazi, régimódi
kovácsot, aki annak rendje és módja szerint erényövet kalapál
majd neked. De olyat, amihez csak és kizárólag egyetlen kulcs
létezik majd, amit magamhoz varratok és onnan már csak pisilni is
az én engedélyemmel mehetsz. Megértetted?
A végét elnevette,
de a monológja így is több volt, mint hatásos. Asuka belevackolt
az ölébe. Lábát két oldalra lógatva a derekára fogott, arca az
övének döntve pihent. Sóhajtozott.
- Szerettem volna, ha
elmesélem és te őrülten féltékeny lettél volna rám –
suttogta.
- Örülten féltékeny vagyok rád.
- Nem is.
-
De de. Csak az olyanoktól féltelek őrülten, akik meg tudnak
dugni. A kislányok pedig nem tudnak. Bár… vannak olyan
kiegészítők, amikkel a nők is… de most nem erről van szó.
Próbáljon meg megcsókolni valaki, akinek farka van, persze rajtam
kívül és harci üvöltés kíséretében kitépem a szívét. Nem
vagyok egy hősszerelmes alkat, de cseszd meg, afelől ne legyen
kétséged, hogy ott vér folyna. De… hadd ne féltselek már
olyanoktól, akikre gyárilag nem gerjedsz. Baszod, ez… legalább
annyira bizarr gondolat, mint Ryu és a két napos mosatlan edények.
Fizikai képtelenség, ergo azon tallózni, hogy mi lenne ha, teljes
időpocsékolás. De tudod mit? Szeretlek. Kössünk kompromisszumot.
Ha olyan nő akar a szádba mászni, akinek a kezében rezeg egy
Orgasm King 3000, vagy a bugyijában dudorodik egy húsz centis,
felcsatolható műfarok, akkor ígérem neked, hogy kiakadok.
Rendben? – A hozzá simuló fiú csak bűnbánóan bólogatott. –
Akkor ezt letárgyaltuk. És most megkeféllek az aktáim tetejében.
Van ellene kifogásod, hogy döngessünk egyet itt, ezen a kórházi
anyagon? Úgyis annyira száraz nekem ez a papírmunka, valamivel
kicsit csúszósabbá kellene tenni.
Hát igen...ez Seiki...
VálaszTörlés